Napjainkban egyre többet hallunk a rejtélyes autoimmun betegségről, és gyakran úgy tűnik, hogy minden megfoghatatlan kórképre ez a diagnózis. De mivel is jár az autoimmun betegség?
Mi az autoimmunitás?
Első megközelítésben olyan zavar, amikor a szervezet bizonyos saját sejteket, szöveteket nem képes sajátként felismerni, elfogadni, és úgy kezeli, mintha azok számára „idegenek” volnának. Néhány jellemzően ide sorolt betegség: a cöliákia (glutén-érzékenység), az 1-es típusú cukorbetegség, az SLE, a Sjögren-szindróma, egyes pajzsmirigybetegségek (Hashimoto, Graves betegség), a vérképző rendszert érintő ITP (idiopátiás trombocitopéniás purpura), de ide sorolódik a reumatoid artritisz (RA), és az allergiák is.
Történetileg a neves kutató Ehrlich teóriája volt, a „horror autotoxicus”, azaz a szervezet saját magára nem indít immunválaszt. Épp ezért minden ettől eltérő esetet, állapotot autoimmun betegségnek tartottak. Kiderült azonban, hogy az autoimmun válasz egy normális szervezeti reakció, amelynek lehetnek kóros formái is.
Mi minden befolyásolja az autoimmunitást?
- Alacsony szintű autoimmunitás
- Immuntolerancia
- Genetika
- Nemek
- Környezeti tényezők
Láttuk, hogy a túlzott autoimmun válasz betegségeket okoz. Az alacsony szintű viszont bizonyos esetekben előnyös is lehet: pl. fertőzések korai szakaszában, amikor még kevés a kórokozó (és az antigén is).
Immuntolerancia: bizonyos betegségekben (B-limfocitákkal kapcsolatos) pl. reumatoid artritisz, pajzsmirigy-gyulladás (tireotoxikózis), jellemző hogy elvész ez az ún. immuntolerancia, az a képesség, hogy az egyén szervezete „elfelejtse saját magát”, míg helyesen felismerjen mindent, ami idegen. Erre több elmélet létezik, mivel igen bonyolultak, röviden csak ennyit: összefügghetnek pl. „központi” immunszervek, mint a csecsemőmirigy és a csontvelő, vagy „perifériás” immunszervek, mint a lép, nyirokcsomók helyes – vagy kóros működésével.
Genetika: egyes egyének érzékenyebbek – ez nem meglepő, bármire igaz lehet. Milyen tényezők vannak a háttérben? Immunfehérjék, T-sejt receptorok, és az ún. MHC (szövet-kompatibilitási komplex). Ez utóbbival számos betegség kapcsolatos, pl: SLE, szklerózis multiplex, Sjögren-szindróma, myasthenia, 1-es típusú cukorbetegség, reumatoid artritisz.
Nemek szerepe: ismert, persze általánosítás, hogy az autoimmun betegségek nőkben gyakoribbak, lássunk néhány adatot:
Az amerikai autoimmun betegségekkel foglalkozó szervezet szerint ha férfiban alakul ki autoimmun betegség, az súlyosabb lefolyású. Férfiban gyakoribb lehet pl: 1-es típusú cukorbetegség, egyes reumatoid betegségek, Crohn-kór, pszoriázis.
A nők talán a hormonrendszer működése miatt érzékenyebbek, és gyulladásos reakcióik általában is jellemzőbbek, akár kisebb behatásra is.
Környezeti tényezők: érdekes fordított összefüggés észlelhető: amely térségekben több a fertőző betegség – kevesebb az autoimmun betegség és fordítva. Közrejátszik ebben a „higiénia-hipotézis”, népszerűbben mondva bizonyos fertőző betegségeken időben át kell esni a gyerekkorban! Ez persze nem teljesen igazolt, de pl. parazitafertőzések esetén már vannak adatok.
Amikor a kórokozó lobbantja fel az autoimmun betegséget: ilyen is előfordulhat, pl. Klebsiella, vagy coxscakie-vírus fertőzés kiválthat egyes reumatoid betegségeket, vagy 1-es típusú cukorbetegséget.
Kemikáliák: egyes kémiai anyagok, gyógyszerek is szerepet játszhatnak, ilyen pl. a gyógyszer-indukálta SLE.
Dohányzás: fontos kockázatnak számít pl. reumatoid artritiszben.
Forrás: wikipedia, MSD Orvosi Kézikönyv, Farmakoterápia, EgészségKalauz
