Sírcsokort helyeztünk el Schopper Gabriella sírjánál

Az elmúlt héten a Magyar Lupus Egyesület nevében koszorút helyeztem el Schopper Gabriella sírjára a Budapest Rákospalotai temetőben.

Minden évben, halottak napja környékén igyekszünk megemlékezni egyesületünk alapítójáról, névadójáról, Schopper Gabrielláról.

Sokszor tárgyalok orvosokkal, intézményvezetőkkel, s a legtöbbször szóba kerül Schopper Gabriella neve, a mai napig is szeretettel emlékeznek rá a reumatológus-, immunológus orvosok, és természetesen a betegtársak, tagtársak.

Halottak napja környékén gondolatban meg szoktam emlékezni az elhunyt betegtársakról, egyesületi tagtársakról, önkéntesekről.

Rajos Máté: A köd leült…

A köd leült a dombtetőre, s nézi,
hogy száz gyertyaláng ma felremeg,
a föld mélyén most álmodik a béke,
s fölötte én… emlékek közt megyek.

Ősök szavát hallom a szél zenéjén,
oly távol, mégis oly közel nekem,
minden levél, mi porba hull a csendben,
az ő kezükből hull talán szelíden.

A temetőben csillagok virrasztanak,
az ég is mintha gyászt öltött volna rám,
s én, mint gyönge árny, hajolva térdelek
egy név előtt, mely fény volt hajdanán.

De nem a vég ez – érzem, csak
a temető fölött hallgat az ég,
s én állok itt, a föld hideg falánál,
mintha imádkozna ő is velem még.

A köd leült a sírra is, s figyel,
hisz szívem mégis hallja hangotok,
mint víz alatti harang, kong a távol,
s visszhangja bennem örök ott.

Purgel Zoltán